Folytatjuk a Drupára való készülődést, így interjúsorozatunk következő részében Ignácz Csaba kollégánkat interjúvoltuk meg, hogyan látja évtizedes tapasztalatával a nyomdaipart, hogyan élte meg az elmúlt évtizedek technológiai változásait, és miért kedvelte meg elsőre az újonnan forgalmazott Hanglobal Labstar és Kirin nyomtatókat.
Mesélj magadról, hogyan kerültél a nyomdaiparba és milyen utat jártál be?
Minden egy osztálykiránduláson kezdődött 1984-ben. Aznap reggel még nem sejtettem, hogy életre szóló lesz számomra az a nap, amikor a Ságvári Nyomdát látogattuk meg.
Az üzemlátogatás során az egyik nyomdagépnél megláttam egy plakátot, amin egy mélykék, kristálytiszta tó tündökölt, a tó fölötti felhőket arany színekbe vonva, a naplemente vöröses-arany ragyogása megcsillant a tó vizének tükrén.
Máig emlékszem, ahogy rápillantottam a képre, és el kezdtek záporozni a fejemben a kérdések: hogyan tudták a természet egy csodáját egy plakáton visszaadni? hogyan tudják reprodukálni a tóban tükröződő napfényt, és miből áll ez a folyamat?
Szőke Aladár csoportvezető magyarázta el, hogyan áll össze egy nyomat, színenként történik a nyomtatás és minden szín külön-külön pontként van elhelyezve a nyomaton, ezek a raszterpontok, majd lupéval mutatta meg a részleteket.
14 éves voltam, és abban a pillanatban eldőlt számomra, hogy nyomdász akarok lenni.
Így is lett, nyomdász végzettséget szereztem, azon belül is síknyomó végzettséget, így 1995-ig mint gépmester dolgoztam több nagynevű nyomdában, majd üzemvezetőként tevékenykedtem a direkt mailing, leporelló nyomtatás területén, és itt kezdtem el először a nyomdász pozíció mellett a kereskedelemmel is foglalkozni.
Hosszú éveken keresztül foglalkoztam kellék-, és segédanyagokkal (mosófolyadék, lakk, festék) mind íves és tekercses területen, de a hengergumizás területén is szereztem tapasztalatot. Pályám során szinte minden nyomdaipari technológiával megismerkedhettem, számos géphez volt szerencsém a nyomdaipar teljes területén, kezdve az ofszet és flexo nyomtatáson át a címkenyomtatókig.
Mikor volt az első Drupád, hogyan emlékszel vissza?
2000-ben volt az első, és igazán emlékezetes volt. Tulajdonképpen egy sokkhatásszerű élményhez tudnám hasonlítani, csodaként éltem meg. Akkoriban nem voltunk hozzászokva ahhoz sem, hogy külföldi nyomdákat látogatunk, így ez katartikus élmény volt, fülig érő szájjal értünk vissza.
Innentől kezdve minden Drupán részt vettem, így ez lesz a 6.alkalom, de mindig ugyanolyan lelkesedéssel és érdeklődéssel várom.
Hogyan élted meg az elmúlt évek nyomdatechnológiai változásait?
Változóan éltem meg a folyamatot, hisz az évek során a nyomdaiparban számos technológiai fejlődésnek lehettünk tanúi. 1984-ban teljesen manuális volt még minden, kézzel állítottam a festékezést a regisztert és kézzel mostuk a gépet. 1980-as évek végétől jöttek a félautomatizált rendszerek, nyomólemez berakással, nyomógombok segítségével történő regiszterezés és festék állítással… és még sorolhatnám.
Eleinte nem akartam a digitalizációt bevonni, hisz a hagyományos gépektől az automatizált folyamatokig terjedő átalakulások mindig új kihívások elé állítottak minket. Persze nem a kihívásoktól féltem, féltünk, inkább a gyorsan történő változásokat tudtuk nehezen befogadni.
A manuális technológiából az automatizált világba csöppentem és rá kellett jönnöm, hogy erre tart a technológia és maga a világ is. A digitális nyomtatás térnyerése jelentős, és technológusként azt tapasztaltam, hogy a szakma folyamatosan adaptálja magát ezekhez az új lehetőségekhez.
Emlékszem, a 2000-es években kezdetek el teret hódítani a felületnemesítő eljárások, az UV nyomtatás, lakkozás.
A gyártók különböző egységekkel kezdték el kiegészíteni gépeiket (legyen az flexo vagy ofszet nyomtatás), így az egyéb effekteket már egy nyomtatón belül meg tudták oldani, nem kellett külön gépre küldeni a munkákat. Nagyon élveztem azt az időszakot is, tulajdonképpen új szakmát tanultam meg.
Visszatekintve, karrierem során végig azt tapasztaltam, hogy a nyomdaipar folyamatosan a digitális technológia irányába fejlődik.
Hogyan látod a nyomdaipar átalakulását?
Ahogy 2005-ben a szita nyomtatást majdnem leváltotta a digitális, úgy gondolom, napjainkban újra egy digitális forradalom zajlik, minden nyomdaipari technológia nagy léptékkel fejlődik.
Valamikor az ofszet nyomdagépek tudtak csak 17 ezres ív/h sebességgel nyomtatni, B1 és B2 méretben. Mára ez már megváltozott, hiszen számtalan digitális gép, mint például az általunk forgalmazott, vizesbázisú hullámkarton nyomtatók, digitális tekercsnyomtató gépek is képesek 150 méter/perc - 17 000 nm/h teljesítményre, és ne felejtsük el. hogy tökéletes nyomatminőséget produkálva teszik mind ezt.
Egyre jobban teret fog nyerni az automatizáció és a mesterséges intelligencia. Bizonyos szegmensekben ez még gyorsabb technológiai fejlődést fog jelenteni, de kérdés, hogy ennek milyen ára lesz az emberi munkaerő oldalát nézve.Azt gondolom, hogy egy robot el tudja majd végezni akár 100 ember munkáját is, de biztosan lesznek olyan feladatok, amelyek nem helyettesíthetőek mesterséges intelligenciával.
Az iparág jövőjével kapcsolatos kihívások már régóta észrevehetőek, ugyanakkor ezek új lehetőségeket hozhatnak a fejlődés szempontjából. Az oktatás és az utánpótlás kérdése kiemelten fontos, különösen tekintettel arra, hogy az idősebb generációk fokozatosan nyugdíjba vonulnak, ezért fontos, hogy a fiataloknak vonzóvá tegyük a nyomdaipart. Örömmel látom, hogy Budapesten, Békéscsabán és Egerben a képzési központokban folyik az oktatás, melyek segíthetik a szakmai utánpótlást.
Mit vársz ettől a Drupától?
Az előttünk álló Drupától a digitális áttörést várom. Olyan külföldön már sikeresen működő technológiákat ismerhetünk majd meg, melyekről talán még nem hallottunk, vagy csak elvétve szivárognak róla hírek a szakmában.
Egy példát említenék meg a hosszú évekből. A Landa digitális nyomtató fejlődése is sok-sok éve tart. A digitális gépet fejlesztő cég összeállva nagy nyomdai gépgyártókkal, közösen próbálja megvalósítani a lehetetlent, az ofszet minőségű nyomatok gyártását, hagyományos nyomdai sebességen és áron. Kíváncsian várom, hogy mostanra sikerült-e!
Ahogy már Szabolcs is említette stratégiai megállapodást kötöttünk a shenzeni Hanglory Grouppal, így olyan innovációkat tudunk mutatni a kilátogató ügyfeleknek, amelyek forradalmasítják a keskenypályás csomagolásgyártást vagy éppen a könyvnyomtatást. Csak, hogy nevesítsük is, hogy miről van szó: a HanGlobal Labstar széria egy olyan digitális tekercses címkenyomtató rendszer, ahol akár 50 méter/perccel tudjuk nyomtatni az összes piacon elérhető címke anyagot, a teljesség igénye nélkül: PET/PVC/PP/PE/BOPP és egyéb monofóliák, szintetikus papír, bevonatos papír, alumínium fóliás és más címke papírok.
Mindezt a 4 alapszín mellett, tudjuk bővíteni fehérrel és akár direktszínekkel. Az 1200 dpi-s felbontás pedig lenyűgöző minőséget garantál.
A gyártó másik gépe a HanGlobal Kirin széria, ami kvázi egy digitális könyvnyomtató, amivel a csúcsmodell, akár 150 méter/perc sebességgel képes nyomtatni. Választhatunk, hogy fekete vagy színes digitális nyomóműveket akarunk a gépbe. Olyan okos megoldást fejlesztett a gyártó a pályafordításra, amit eddig nem láttam a piacon, kisebb helyigény, biztonságosabb és stabilabb papírpálya tartás. Választhatunk, hogy tekercsről – ívre dolgozzunk vagy tekercsről – tekercsre, valamint az ipari Kyocera nyomtatófejek itt is biztosítják a tökéletes minőséget és az 1200 dpi-s felbontást.
Már alig várom a Drupát, izgalmas lesz, hisz azt is látni fogjuk, milyen fejlődésen ment keresztül az iparágunk az elmúlt 8 év során.
